Gurulás a Cekend tetőn

Nem szeretnék teljesen elmaradni a bringás beszámolókkal, de az ember vagy teker vagy billentyűzetét koptatja. Most következzen egy kis Cekend tetői kalandozás, amit még két héttel ezelőtt, egy napsütéses pénteken követtem el.

Zoli pajtásék Tizenhétfalusi környékén levő házuknál próbálták a lehető legkellemesebben kihasználni szabadságukat, így ez egy kiváló alaklom volt, hogy megzavarjam őket. Szombat reggel, indulás előtt még beszereztem néhány igazi házi csokit a Lejtő utca sarkán levő Törpike (nem a kocsma) üzletből, majd a központon keresztül a Szentimre utca fele elhagytam a várost. Nem volt nagy forgalom a Kerekerdő fele, sőt teljesen magányosan kapaszkodtam fel a Szarkakőre. Nem időztem, még fényképezni sem álltam meg, így egy héttel korábban készült képet illesztek ide.

Az emelkedőn rendesen elfáradtam, de arra gondoltam, pszichésen történhetett, magányos tekerésnél megtörténik, hogy az ember új határait feszegeti. Ilyenkor csak a kilométeróra ad valamilyen szintű visszajelzést. A tetőn már lendületesebben haladtam a füves úton, egy kis technikás tekeréssel egész élvezetesen lehet suhanni az esztena alatt és még a kutyák sem kergettek meg. Ebben a melegben ők sem szeretnek csaholni. Ahol találkoztam kutyával, ott leginkább az árnyékban fetrengtek és legtöbbször tudomást sem vettek rólam. A város szeméttározóját is elhagyva a mezei út a tározóhoz vezető aszfaltozott útba csatlakozik, innen még pörgősebb tekerés következett egészen az Udvarhely Csík közötti megyei útig.

Néha szokott egy-egy lófalka legelészni és én a ló viselkedését elég fenntartásokkal kezelem. Most ilyen nem volt, ellenben az aszfaltcsíkon suhanva láttam, hogy egy szomorú ló battyog az út közepén. Mindig parázok az elkerüléssel. Ha lassan odamegyek és megijed elkezd vágtatni, majd tekerhetek utána. De mi van ha azt hiszi üldözöm és védekezni kezd? A másik opció, ha gyorsan elsuhanok mellette, aztán kenjed, ami kifér a csövön. De ezzel is az a gond, hogy megijed és elkezd vágtatni, aztán mehetünk fej fej mellett. Lassítottam, majd amikor közelebb értem megszólítottam, így csak kicsit ijedt meg. Megszökte magát, de elengedett, én meg rettenetesbe kacsoltam és tekertem, amíg ki nem értem az útra.

Még néhány száz méter a tetőn és kezdődhet az ereszkedés :)

Keresztezve a főutat a tetőn hajtottam tovább, alig használt szekér és traktor utakon, ami az erdővel párhuzamosan haladt. A csendes tekerésben valami plusz súroló hangot hallottam hátulról. Megálltam ellenőrizni, akkor vettem észre, hogy a hátsó fékem szorul. Na ez magyarázatot adott a túlzott fáradtságra, amit a Szarkakőnél kifele éreztem. Így jár, aki figyelmetlenül akasztja vissza a fékkábelt és az felakad az ülésleszorító csavarjára, kispannolva azt. A fék visszalazítása sokat segített a további haladásban, ami nem is ártott, mert néhány száz méter után egyszerűen elfogyott az út előlem. Derékig érő fűben és helyenként kerékközépig süllyedve, árkokban araszolgattam az útnak vélt nyomokon. Amióta Kápolnás felől megcsinálták az utat, erre keveset járnak. Gondolom néhány szekeres és traktoros fatolvajon kívül nem nagyon használja más. Pár kilométer szenvedés után sikerült csak rátérnem az új útra. A szentegyházi bányából hozott salakzúzalékon csak úgy repült a bringám. Zoli pajtásék mellett vezet el az út így hamar oda értem, ahol egy kis pihenő után folytattam a napi tekerést. Néhány száz méterrel később ez az út belecsatlakozik a Máréfalvi patakból érkező útba. Innen már csapatás következett egészen Máréfalváig. Az út első néhány kilométerén még erősen köves szekérút van, de a Likas hídtól döngölt, finom kavicsos út kanyargózik a hétvégi házak közé, sőt az aljban ez aszfaltúttá alakul. Ebédre már otthon is voltam. Emelkedővel, ereszkedővel, makadám és aszfaltozott útból álló körtúra, aki szeret a környéken mászkálni annak ajánlom.

Mért adatok:

Össz. idő: 3 óra 9 perc

Tekert idő: 2 óra 26 perc

Megtett táv: 48.78 km

Max. pulzus: 185

Átlag pulzus: 152

Felhasznált kCal: 2726

Átlag sebesség: 19.8 km/h